A temetést általánosan harangozással jelezték.  A katolikus temetési szertartás résztvevői a halott fejénél elhelyezett szentelt vízből, összecsomózott kis faágakkal megszentelték a ravatalt, letérdeltek, imádkoztak, utána mentek a gyülekező gyászolókhoz. Szintén katolikus szokás volt, hogy a temetésre érkező pap előbb megszentelte a ravatalt, utána vitték ki a leszögezett koporsót az udvarra. A koporsót az országos szokásnak megfelelően lábbal menetirány szerint vitték ki. A temetési szertartás a vallási szabályoknak megfelelően különbözött. A búcsúztatót a pap mondta, a kántor énekelt. A családtagok segítségével összeállított beszédében a pap felelevenítette az elhunyt életét, utalt az élet mulandóságára, a feltámadásra, az abban való bizakodásra.

A temetkezésnek a legrégibb, s legelterjedtebb módja az elföldelés, amely azonban nagyon különböző lehet aszerint, hogy mélyebb vagy sekélyebb sírba, pusztán a földbe vagy sírboltba, vagy kisebb-nagyobb hant alá temetik a holtat, méltó búcsút véve ezáltal szerettüktől.

Másik, szintén igen elterjedt s néhol az elföldeléssel együtt is járatos módja a temetkezésnek a halotthamvasztás. 

 Hamvasztás esetén gyakran búcsúztató ceremóniát tartanak, hiszen a végső búcsú elengedhetetlen része a gyász feldolgozásának.

Indiában attól függően, hogy ki melyik kasztba tartozik, a halottak temetése különbözik. A kaszton kívülieket a Gangeszhez legközelebb égetik el, feljebb haladva a hamvasztási helyszín egyre távolabb esik a parttól. A gazdag halottak elégetéséhez sok fát használnak, a szegényeket elektromos égetőkben hamvasztják el. Piros lepellel takarják le a fiatal lányokat, fehérrel a férfiakat és aranyszínűvel az idősebb nőket. A hordágyat virágokkal díszítik fel, és a testet is szinte teljesen befedik virágokkal. A folyó mentén halotti máglyát készítenek, és lábbal dél, azaz a holtak iránya felé helyezik el az elhunytat, hogy abba az irányba „sétálhasson” majd.

Mexikóban már háromezer évvel ezelőtt is megőrizték a halottak koponyáját. Úgy vallják, hogy az az élet és az újjászületés szimbóluma. Halottak napján virágot és élelmet ajánlanak fel a síroknál, aki teheti, énekel és imádkozik.

Főként a balinéz és ausztrál csoportokra jellemző, hogy a holttestet ruhába csavarják, és egyszerűen egy fa lombjai közé „rejtik”, esetleg koporsónak használt hordókba rakják az elhunytakat, és a tárolókat a fa tetejére erősítik.

Az iszlám vallású temetéseken nem használnak koporsót, nem hamvasztanak, és a testet sem konzerválják. Az elhunytat vízzel lemossák, majd fehér vászonlepedőbe tekerik. Arccal Mekka, az iszlám szent helye felé fordítva fektetik a földre, majd a szertartás után a férfiak temetik el.